Harapj belém…

A szőke fiú halkan lépkedett a kastély nyirkos falai között. Egy szobát keresett, amiről már sokszor hallott, de még sosem léphetett be rajta. De most is hiába ment el többször is a fal mellett, az ajtó nem jelent meg. Prefektusi jelvénye megcsillant a fáklya fényében, ahogy kéklő szeme is tisztán kivehetővé vált. Szíve izgatottan dobbant meg mellkasában, mivel lépteket hallott a szomszéd folyosóról. Félt, hogy valaki arra jöhet és esetleg „lebukik”, hogy a Szükség szobáját keresi. Gyorsan felvette a „járőröző gonosz prefektus” tartást és hideg mosollyal várta az arra érkezőt. Csakhát nem egy diák jött vele szemben, hanem a saját házvezető tanára.

-Mit keres itt, Mr. Malfoy? – kérdezte a férfi bársonyos hangján.

-Járőrözök, professzor. – hangzott a tömör felelet.

-Egy helyben? – vágott vissza Perselus és megemelte szemöldökét.

Draco éppen valami kifogást keresett, de nem talált.

-Miért sétálgat éppen ennél a falnál? - szólalt meg ismét Piton kimérten és hosszú ujjait végighúzta az említett kőhalmazon.

A fiatal férfit kirázta a hideg a fekete taláros varázsló mozdulata láttán. Még mindig nem tudott megszólalni, csak a falat nézte és a tanára ujjait.

-Nos? Válaszolna nekem? – a férfi hangja kezdett ingerültté válni.

-Egy szobát keresek, uram. – válaszolt a fiú remegő hangon.

-Baj van, Mr. Malfoy? Milyen szobát? – a bájitalok mestere közelebb lépett diákjához, amitől a fiú mégjobban megborzongott és egy lépést hátrált, úgy válaszolt:

-A Szükség szobáját… - motyogta halkan.

-Szóval hallottál róla? – érdeklődött Perselus. – Voltál már bent?

-Nem…Még nem tanár úr… - a szőke fiú meglepődött a hirtelen hangnemváltástól és attól, hogy tanára letegezte. Ez egyfajta erőt adott neki, hangja remegése is megszűnt.

-Tudja, hogy kell bemenni, Mr. Malfoy? – Piton észrevehette magát, mert visszakapcsolt tanár üzemmódba.

-Igen. De még nem mentem be. Nem tudtam… és ha kérhetem, szólítson Draconak. – mosolyodott el a mardekáros fiú.

-Nos, Draco… Be akar menni? – a tanár hangja kedvesen és kíváncsian csengett.

- Igen. Segítene? – kérdezte a fiú még mindig vigyorogva és közelebb lépett tanárjához.

-Ahogy gondolja… - szólt a professzor és már nyitotta is az ajtót.

A két férfi belépett a szobába, amiben csak egy bárpult volt, egy dob, ami megbűvölten ősi, vad és vérpezsdítő dallamokat ütött. A falakon fáklyák égtek, minden oldalon egy darab. A padlón süppedős szőnyeg, Malfoy alig hitt a szemének. Szinte azonnal átadta magát a zene és az indiai füstölők nyújtotta hangulatnak… Leült a pulthoz és megvárta a másik férfit. Perselus levetette talárját és bedobta  a sarokba. Fekete ingjét kigombolta és odaült a szőke fiú mellé.

-Maga miért jött ide professzor? – kezdte faggatni Draco a bájitalok mesterét. Szemei most furcsán csillogtak, pupillái kitágultak, így pont olyan volt, mint egy angyal.

-Ez a kérdés most nem publikus, de gondolom, már így is tudod a választ. – suttogta Piton, ezzel egy időben kézbe vett egy üveget és egy kelyhet. – Kérsz? – és egy másikat is letett diákja elé.

-Igen, köszönöm. – a fiatal Malfoy fejében csak úgy cikáztak a gondolatok, hogy a tanára megint letegezte és itt ülnek kettesben a Szükség szobájában, ami ráadásul a szenvedélyes éjszakákról híres… és ők itt isznak!

Eközben Perselus töltött mindkettejüknek és lassan elkezdte nyalogatni a kelyhe szélét. Ettől a mardekáros fiúban felébredt a vágy és teljesen kimelegedett. Levette a talárját és ő is bedobta a sarokba. Rajta sötétzöld ing volt, ezüst kígyó formájú gombokkal. Lassan gombolni kezdte a ruhadarabot, minden kígyó sziszegve ugrott szét a fiatal férfi érintésétől. Tanára elmélázva figyelte és elszopogatta a második pohár italt is. Draco résnyire nyitott szájjal, megbűvölve nézte tanára felsőtestét. Még mindig olyan, mintha most jött volna quiddics edzésről… Izmos… Öntudatlanul is, de megnyalta a szája szélét és végigsimított magán. Ezt professzora is észrevette és miközben nagyot nyelt, töltött magának egy újabb adag Lángnyelv – whisky-t, aztán ő is végigsimított magán: „ Nem bírom, hogy így néz rám… Kíván engem… Ha tudná, hogy én is őt… Nem lehet… Ő a DIÁKOM!!!” De hiába próbált az esze ellenkezni, ha az ágyéka egészen más véleményen van a fiatal fiúról… Szerszáma kőkeményre merevedett már, és Piton érezte is, milyen szűkös tud lenni a máskor olyan kényelmes nadrág… Elmosolyodott, amikor eszébe jutott, hogy férfiassága, mint egy valódi kígyó, a fiatal Malfoy felé nyújtózkodik… A szőkét akarja… Az ezüstöskék szemek tekintete lejjebb tévedtek Perselus testén és Draco immár látta, hogy min mosolyog professzora. Beharapta az alsóajkát és azon kapta magát, hogy ujjai már tapintják is Piton merevségét. A professzor halkan felnyögött és már rántotta is magával diákját, aki egy kicsit meglepődött a hirtelen „rámozdulástól”. A következő pillanatban már a bárpulton feküdt és tanára követelőző ujjai simogatták a felsőtestét. A mardekáros fiú gondolkodás nélkül kapott a fekete szemű férfi ajkai után és vadul csókolgatta. Amikor Piton keze érzékeny pontra tévedt, a fiú felsóhajtott, fejét hátravetette és elterült az asztalon. Akaratos ujjai levették a másik férfi ingjét és saját nadrágját is kigombolta és már rúgta is le magáról.

-Kis mohó… - mosolygott Perselus. – Nem baj, én sem bírom már sokáig…

Újabb csókban forrtak össze. Az idősebb férfi is levette a nadrágját és magát is, és a fiatal fiút is megszabadította a boxereiktől. Amikor hozzáért a fiú férfiasságához, Draco felnyögött.

-Én még soha… - de annyira felizgatta az érintés, hogy elállta a szava.

-Akkor gyengédebb leszek… - suttogta a professzor, de már egy ujjal a fiúban is volt. A másikon végigszaladt egy kisebb félelemhullám, de abban a pillanatban már egy egészen új érzés is a hatalmába kerítette. Izgalmában átkarolta a tanára nyakát és édes csókokkal hintette be a férfi fülének tövét és nyakát. Ekkor a bájitalok mestere egy másik ujjával is belé hatolt, amitől a fiatal Malfoy arcán gyönyörrel vegyes fájdalom tükröződött. Amikor úgy érezte, hogy a fiú készen áll, megpróbálta belévezetni a férfiasságát, de nem ment. Még nem volt eléggé merev.

-Nem hagyhatjuk ki az előjátékot. – állapította meg és ajkaival máris a diákjáéra tapadt. Hosszú ujjai felfedezték a fiú testét, ami izgalommal töltötte el. Még olyan fiatal… Ujjait nyelve követte, aminek hatására Draco száját egyre hangosabb nyögések hagyták el. Ez tüzelte tanárát, aki ezalatt Malfoy hajától már az ágyékáig jutott. Vigyorogva fogadta szájába a fiút, akinek teste ettől ívbe feszült, lábát felhúzta Piton mellé és aztán vissza is engedte. Halántékán verejtékcsepp folyt végig és beletúrt a fekete hajba. Perselus a gyönyör pillanata előtt befejezte a szájjal való izgatást. A fiú számára már csak egy érintés is elég volt, hogy elérje a Nirvánát. Hálásan nézett tanárjára és amint kitisztult a látása, a szőke fiú nekiugrott tanárának, pontosan másolva a férfit. De ő nem végzett időben, a bájitalok mestere a szájában élvezett el. Draco hirtelen felnézett professzorára és lenyelte annak gyönyörnedvét, ami nagyon tetszett a fekete szemű férfinak. Kéjesen masszírozták egymás bőrébe a többit.

-Nagyon jó, Mr. Malfoy. Ha tehetném, most pontokkal jutalmaznám a házát. – jelentette ki Piton és közben simogatni kezdte a fiút.

-Nem inkább a munkámat jutalmaznád, Perselus? – kérdezte Draco vigyorogva és újra a tanárára vetette magát. – Köszönöm. Folytathatjuk? Valami nem ment az előbb…

-Akarod még? – nézett a volt mardekáros a kéken csillogó szemekbe.

-Naná! Szerinted miért vagyok itt? És miért vetkőztem le magamtól? Kívánlak tanár úr…

A bájitalok mestere mosolyogva túrt a szőke hajba és szórakozottan játszott egy kósza tinccsel, amíg a fiú újra felkorbácsolta vágyait. Ezennel sokkal gyorsabban sikerült neki, mert rájött, ha közben nyelvével simogatja a férfi szerszámát, a kívánt eredmény sem várat magára. –Gyakorlat teszi, Perselus. Kemény, mint az acél. Gyere…- búgta halkan a férfi fülébe.

Nem kellett kétszer mondani, a fekete hajú férfi azonnal beléhatolt. Draco hangosan felszisszent, ujjai teljesen elfehéredtek, ahogy megmarkolta a bárpultot… A tanár rájött, hogy így már nem olyan kényelmes, ölbekapta Malfoyt és óvatosan lefektette őt a szőnyegre. A fiú hálásan ránézett és hamar újra elérkezett hozzá, a már ismerős jóleső érzés a medencéjében, ami az egész gerincén keresztül az egész testét lázba hozta. Draco úgy érezte, mintha valami lenne a háta alatt, de már az sem érdekelte. Piton finomakat lökött a szőkén és közben egyre mélyebben hatolt belé. Egyik karjával a fiú háta alá nyúlt, a másikkal a vállát fogta meg, így finoman szívogathatta a fiatalabb Malfoy vállát és nyakát. Nem merte megharapni és ezt a másik is észrevette.

-…Harapj belém…- nyögte halkan és ő is beharapta alsóajkát.

Perselusnak se kellett több, megharapta diákja nyakát. Aztán egy ideig nyalogatta a helyét.

-Egy ideig itt marad. – és már sajnálta is őt.

-Akarom…akarom…akarlak… - Draco már nem bírt összefüggően és értelmesen beszélni. Csak félszavakban, szótagokban.

-Itt vagyok… - súgta neki Piton és hagyta, hogy a fiú átkarolja a nyakát. Még egy kicsit… Egy pillanat múlva egy nyújtott sóhajjal élvezett el a fiúban… De még nem végzett, pár lökéssel Dracot is kielégítette, aki ekkor a férfi vállába fúrta a fejét.

-Köszönöm… - suttogta halkan és közben a ráboruló tanára hátát cirógatta. Egy ideig még ott feküdtek és körbenéztek a szobában, ami leginkább egy csatatérre emlékeztette őket, a szétdobált ruhák és az összetört üvegek és kelyhek miatt.

-A székeket mikor döntöttük el? – kérdezte a fekete hajú férfi.

-Amikor letelepedtünk a bárpultról, ellöktem őket a lábammal. – jelentette ki a fiú.

-Aha. És mi lett a wishkyvel? Miért folyik ott a pult oldalán? – mérgelődött Piton.

-Eldőlt az üveg? – vigyorgott Malfoy. – A fele a hajamon van.

-Azért ilyen jó az illatod… Megrészegítettél, tudod? – kérdezte a férfi és el kezdtek felöltözni. – Fürödj meg és feküdj le Draco. Holnap várlak órák után a szobámban…

-Bűntető feladat? – csillant meg a szőke szeme.

-Legyen olyasmi?- mondjuk, amiért megharaptál…

-Az te voltál, Perselus… Azt nem én csináltam…

-Jó. Akkor azért, mert mohó vagy.- csókolta meg újra a diákját.

-Akkor holnap… - suttogta Malfoy és kilépett az ajtón…

VÉGE

By: Bloodberry (Yume-chan)                                                       2005…